A Bajza Hang-kör Kórus búcsúzik Ica nénitől.

A Bajza Hang-kör nem egy nagy és neves intézmény, amelyik nyilatkozatban tenné közzé, hogy saját halottjának tekinti Háray Ferencné, született Székely Ilonát. Pedig a mi esetünkben ez nem egy formalitás lenne, hanem mélyen átérzett megfelelője annak, ahogy Ica néni saját élete részének tekintette a velünk való foglalkozást úgy kisgyerek korunkban, mint amikor felnőtt öregdiákokból alakult kórusunkat vezette.

Vannak köztünk olyanok, akik ugyanabban az évben, 1957-ben kezdtek iskolába járni, amikor Ica néni Bárdos Lajos tanítványaként karvezetői diplomát szerzett a Zeneakadémián és Kodály Zoltán felkérésére megalapította a Bajza utcai általános iskola ének-zene tagozatát. A kórusunkban éneklő volt Bajzás nebulók elsődleges haszonélvezői és közvetlen résztvevői is voltunk Ica néni szakmai tevékenységének. Külföldi vendégek sora Ica néni velünk tartott bemutató óráin ismerkedett a Kodály-módszer gyakorlati alkalmazásával az általános iskola alsó tagozatában. Ica néni hozzájárulása a Kodály-módszer terjesztéséhez nem merült ki a kisiskolásokkal folytatott nap-napi munkálkodásban. A Semmelweis tanárképző főiskolán gyakorlati tanítás-módszertant oktatott, később pedig eleget tett a felkérésnek, hogy írjon módszertani kézikönyvet. Több, a magyar zenei élet élvonalához tartozó művész volt Ica néni tanítványa a Bajza utcai iskolában és még sokkal több azoknak a zeneszerető felnőtteknek a száma, akikre gyerekkorukban életre szóló hatással volt az Ica nénit átható és környezetére is kisugárzó zeneiség. A heti több énekórán kívül kiugró zenei eseményekben való részvételre is lehetőségük nyílt Ica néni tanítványainak. Megilletődve, de büszkén énekeltünk alkalmakként a Zeneakadémia színpadján. Bajzás kisdiákokból állt össze az a gyermekkórus is, amely Szokolay Sándor 1964-ben bemutatott Vérnász című operájában szerepelt élőben és akiket Ica néni tanított be. Szőnyi Erzsébet A makrancos királylány című népszerű gyermekoperájának a Bajza utcai iskola falain belüli, Ica néni által betanított előadása valójában megelőzte a darab ősbemutatójaként számontartott rádióelőadást.

Ica néni 31 évig tanított a Bajza utcai általános iskolában, ahonnan 1988-ban ment nyugdíjba. Ez azonban mindössze két évnyi szünetnek bizonyult, amelyet újabb tíz év tanítás követett az újpesti zeneiskolában.

2008-ban a Bajza utcai általános iskola 70. és az iskola ének-zene tagozatának 50. évfordulója alkalmából nagyszabású koncertre került sor a Zeneakadémián. Ezen a Bajza iskola akkori és volt tanulói vettek részt, többek között az erre az alkalomra összeállt öregdiák kórus, azaz mi. A koncertet megelőzően hónapokon át tartottak a próbák, amelyeket az akkor 75 éves Ica néni vezetett. Ezek és a közös éneklés a Zeneakadémia színpadján Ica néni inspiráló vezényletével, többünkben kedvet élesztett a rendszeres folytatáshoz. Adta magát, hogy az így létrejövő Bajza Hang-kör Kórus karnagyának Ica nénit kérjük fel.

Ica néni 16 éven át, gyakorlatilag élete végéig vezette kórusunkat. Legtöbbünk kisiskolásként került a zene bűvkörébe Ica néni 8 éven át tartó szakavatott és lelkes irányításával. Az elmúlt 16 év során duplán repetázhattunk ebből és tanulhattunk tovább Ica nénitől. A Bajza Hang-kör nem (vagy legalábbis nem kizárólag) öregdiákok nosztalgia-tevékenysége, már csak azért sem, mert az évek során több, Bajzás háttérrel nem rendelkező tag is csatlakozott hozzánk. Ami ma összeköt bennünket, az elsősorban a közös éneklés azonnali öröme és az igényességre való törekvésből hosszabb távon létrejövő elégedettség. Abból, hogy mindez a kóruspróbákon túlmutatóan javítja életminőségünket, nemcsak mi profitáltunk, hanem Ica néni is. Már a 2008-as zeneakadémiai koncertet megelőző próbák során és azután is, hogy 75 évesen elvállalta a kórus vezetését, hosszú éveken keresztül az volt a benyomásunk, hogy Ica néni ismét saját elemében volt és hogy a velünk folytatott áldozatos munka előrehaladtával egyre fiatalabbá vált. Természetesen oktalan képzelgés lett volna azt hinni, hogy Ica nénit nem befolyásolja az évek múlása, de tény az, hogy Ica néni törhetetlennek mutatkozó lendületén a covid járvány okozta kényszerű leállás fogott ki először észrevehető és Ica néni által is felpanaszolt módon. Végül 2024. novemberében, több mint 91 évesen jutott Ica néni arra a mindnyájunk számára észszerű, de ettől nem kevésbé fájdalmas döntésre, hogy eljött az ideje a karnagy­váltásnak.

Ica néni ezután még végigkísért bennünket új kórusvezetőnk kiválasztásában, néhányszor még ellátogatott az új karnagy által vezetett próbákra, mielőtt, alig néhány hónappal később, 2025. március 15-én reggel elhunyt.

Ica néni egyik utolsó gesztusa kórusunk felé az volt, hogy kijelölte számunkra azt a négy dalt, amivel az ő zeneiségéhez illő módon búcsúzhatunk el tőle. Bach ezek közül utoljára elhangzó dalával Ica néni nemcsak zeneileg, hanem szövegében is az ő életútjához leginkább méltó üzenetet küldte nemcsak saját magának, hanem nekünk is, segítségül a tőle való búcsúzásban:

"Ha jő az alkony óra Térj testem nyugovóra, A munka véget ér. De te, ó, lelkem este A földi terhet vesd le, s légy Könnyű, mint a lenge szél."

Kedves Ica néni! Köszönjük a jól végzett munkát, a zenében együtt eltöltött éveket és az útravalót a továbbhaladáshoz. Hiszen, ahogy egy másik dal mondja:

"Minden mi él s mozog, véget is ér. A zene megmarad, örökké él."

✟ Ica Néni ✟

Budapesten született 1933 június 26.-án, édesanyja Gulyás Róza, takarító és mosónő, aki Lugosról származott, édesapja Székely István, gyulai cipészmester, aki az első énekmestere is volt, mert nagyon sok dalt ismert és kettejük nótázását a gangon az egész ház hallgatta. Az apa és kislánya duettje mindig sikert aratott.

Apácákhoz járt kis iskolásként és már a főnöknő is felhívta a cipészmester figyelmét, hogy ennek a kislánynak bizony érdemes volna tanulnia. A polgáriban kezdett, különbözetivel gimnáziumban érettségizett. Együtt érettségizett Eőri Zsuzsával és Jókai Annával. Felvették a Zeneakadémiára, ahol énekesnek jelentkezett, de "elzavarták" a karvezetésre. Ott viszont megkérdezték, miért nem énekesnek jelentkezett, végül is felvették az előkészítőre és a karvezető-képzést végezte el. Az osztály élvonalába került és nem is engedték át az énekszakra. Bárdos Lajos tanárúr volt a mestere, de tanította a fiatal Szönyi Erzsébet és a fiatal Párkai Iatván is. Pályatársai voltak Friss Gábor, Szabó Helga, Halmy Eszter, Csík Miklós, Sapszon Ferenc és még sokan mások.

Karvezetői diplomáját 1957-ben vette át, melyet maga Kodály Zoltán is aláírt. A vizsgakoncerten Kodály Öregek c. művét vezényelte. Mindenki, közte Bárdos tanár úr is megkönnyezte.

Kodály Zoltántól kapott felkérést zenei tagozat alapítására a Bajza utcai általános iskolában. Bemutató óráin külföldi szakemberek egész sora nézte és tanulmányozta a Kodály módszer alapjai szerinti ének-zenei oktatást.

A Semmelweis tanárképző főiskola felkérte a gyakorlati és a módszertan oktatására, valamint felkérést követően Módszertani könyve is megjelent.

1988-ban nyugdíjba vonult, de két év kihagyás után újra tanított az újpesti zeneiskolában, ahol tíz évet töltött el.

Munkájáért a Szocialista Kultúráért kitüntetést adományozták neki.

A Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt kitüntetést 2008. augusztus 20-án vehette át.

Szőnyi Erzsébet felkérésére még a Bajzában mutatta be a Makrancos királylány c. gyermekoperát.

A Bajza utcai Általános Iskola fennállásának 90. és a zenei oktatás megkezdésének 70. évfordulójára szervezett ünnepi gálakoncerten az Ő vezetésével zenei blokkot adtak elő az öregdiákok. Ezen felbuzdulva az öreg diákok felkérték egy kórus alapítására, így alakult meg a Bajza Hang-kör néven a máig is fennálló kórus, amelyet szinte haláláig vezette és vezényelte.

Férje, Háray Ferenc Jászai Mari-díjas magyar bábszínész, színész, érdemes művész, az állami bábszínház alapító tagja volt és haláláig ott dolgozott.